A különböző kutyafajták mindig az adott kor igényeinek megfelelően változtak az idők során. A XIX. század végén, a versenyszerű kutyatenyésztés megjelenésével a gyakorlati szempontokat (pl. vadászatban betöltött szerep) elkezdték felváltani az esztétikai szempontok, és a fajták átalakulása felgyorsult. Ma már ezeket a kiállítási kutyákat direkt úgy tenyésztik, hogy jellegzetes vonásaik eltúlzottak legyenek, hiszen így nyerhetik el a zsűri tetszését. Ezek a tulajdonságok azonban rendkívül kényelmetlenek lehetnek a kutya számára, ráadásul komoly fájdalommal is járhatnak. A beltenyészetből adódó öröklött betegségek terjedését látva pedig egyre többen kondítják meg a vészharangot. A BBC tavaly ősszel bemutatott, sokkoló hatású dokumentumfilmje, a Pedigree Dogs Exposed valóságos lavinát indított el.
De nézzünk néhány példát! A minden évben megrendezésre kerülő amerikai Westminster Dog Show egy sokmilliárd dolláros üzlet része, a flancos kutyák, tekintélyes árak és a tökéletes pedigrék parádéja. Az idei győztes, a Stump nevű Sussex spániel pillanatok alatt „celebbé” vált. Az ilyen jellegű rendezvények kétségtelenül jók a gazdáknak. De hogy a kutyák számára is ennyire jó-e ez a versengés, az erősen vitatható. Elég megnézni a Madison Square Gardenben februárban megrendezett Bulldog ringet, ahol a kiállításon szereplő kutyákat folyamatosan locsolni kellett, mivel a nagy melegben és a reflektorok fényében enélkül öt perc alatt hőgutát kaptak volna (hála jellegzetes arcszerkezetüknek, amely miatt alig kapnak levegőt.)
Az amerikai tenyésztők világában az 1884-ben alapított American Kennel Club (AKC) a legfőbb hatalom: 161 fajtát ismert el, számos kutya-show felügyeletét látta már el, és ez a szervezet állapítja meg a különböző fajták standard-jeit. Eszerint például az angol bulldog kívánatos felépítése a következő: nagyon erős vállak, nagyon rövid mellső lábak, nagyon nagy koponya és extrém rövid pofa.
A mai angol bulldogok már teljesen másképp festenek, mint 150 évvel ezelőtt. Eltúlzott arányaik miatt nem tudnak párosodni egymással, csak az e célra kifejlesztett „párzóbölcső” segítségével. Gyakran inkább inszemináció útján termékenyítik meg a szukákat, akik aztán nem képesek természetes úton világra hozni kölykeiket, azok hatalmas koponyája miatt. Vagyis természetes körülmények között a fajtának esélye sem lenne a túlélésre. (Ezt felismerve tenyésztették ki előbb Amerikában az óangol, majd Svájcban a kontinentális bulldogot, amelyek már mentesek ezektől a problémáktól, viszont az FCI nem ismeri el őket hivatalos fajtának.)
A jellegzetességek karikírozásának legsúlyosabb következménye a légzési nehézség: ez főleg az angol és a francia bulldogot, a mopszot, a boxert és a Boston terriert sújtja rövid orruk miatt. Néhány nagyobb légitársaság éppen ezért megtagadja, hogy járatain nagy melegben bulldogokat, Boston terriereket és más, hasonló problémával küzdő fajtákat szállítsanak. Ennél is nagyobb probléma azonban, hogy a beltenyészetnek köszönhetően drámaian lecsökkent a fajtatiszta kutyák körében a genetikai változatosság, ami a különböző örökletes betegségekhez, illetve az azokra való hajlam kialakulásához vezet. A BBC dokumentumfilmjében a londoni Imperial College tudósai arra az eredményre jutottak, hogy az Egyesült Királyságban élő 10,000 mopsz génállománya olyan mértékben egyezik, mintha csak 50(!) különböző példányról lenne szó.
A vérvonalon belüli tenyésztés sok helyen bevett gyakorlatnak számít. Ez annak érdekében történik, hogy a következő generációk is hordozzák magukban a győztes jelleget. Nem ritka, hogy a cél érdekében például egy kan kutyát saját szuka unokájával párosítanak, de előfordul testvérek közötti fedeztetés is. Így aztán nem meglepő, hogy minden fajtának speciális betegségei vannak. A Cavalier King Charles spánielek fele például még ötéves kora előtt elkezd szenvedni a rájuk jellemző szívzörejektől. Ugyanennél a fajtánál gyakori a Syringomyelia nevű borzalmasan fájdalmas betegség, amelynél a koponya szűk mérete miatt nem jut elég hely az agynak. A dalmatáknál a magas húgysavszint okoz köszvény-szerű panaszokat, a boxereknél gyakori az epilepszia, a sima szőrű retrieverek között nagyon gyakran fordulnak elő rákos megbetegedések, és hosszan folytathatnánk.
Holnap a tenyésztők reakcióival és a lehetséges megoldással folytatjuk a cikket.
Kommentek