Blogunk feladatának érzi, hogy rácáfoljon a szobacirkáló kategóriába tartozó kutyusokat sújtó előítéletekre. Pehelysúlyú barátaink az elmúlt évszázadok során számtalanszor bizonyították már, hogy ők is képesek olyan kiemelkedő teljesítményekre, amelyek halhatatlanná teszik őket. Most induló sorozatunkban ilyen legendás ölebeket mutatunk be.
Első hős szobakutyánk Greyfriars Bobby, a skye terrier. (Ez a ma már nagyon ritka fajta leginkább a yorkie-ra hasonlít.) Bobby a 19. századi Skóciában, egészen pontosan Edinburghben élt, és egy John Gray nevű férfi volt a gazdája. Gray az edinburghi városi rendőrségnél dolgozott éjjeliőrként, Bobby és ő elválaszthatatlanok voltak. Minden szerdán elmentek az edinburghi vásárba, ahol mindig pontban 1 órakor, ugyanabban a vendéglőben ebédeltek.
1858. február 15-én Grayt elragadta a tuberkulózis. Bobby tizennégy évvel élte túl gazdáját, és a temetés után minden idejét a sírjánál töltötte. Csak akkor mozdult el onnan, amikor valami ennivaló után nézett (általában a temető melletti étteremben kapott enni), illetve a hideg téli napokon egy-egy közeli házban húzta meg magát. Bobby 1872-ben követte gazdáját a túlvilágra, és közvetlenül Greyfriars Kirkyard kapuja mellé temették, nem messze John Gray sírjától.
Greyfriars Bobbynak egy kis szobrot is állítottak, amely a nevét viselő pub előtt látható. A pub Greyfriars Kirkyard mellett épült. Bobby szobra eredetileg a temető és a pub felé nézett, de már megfordították, állítólag a pub korábbi tulajdonosának kérésére, mert így olyankor, amikor a turisták a szobrot fotózzák, a pub látható a fényképek hátterében.
A kutyusról két film is készült. A ’61-es Disney klasszikusban egy valódi skye terrier játssza a főszerepet, a 2006-os változatban viszont már egy hófehér westie domborít Bobbyként.
Kommentek