A kutyák kommunikációja nagyrészt összetett testbeszéden alapul, melynek része a farok, a fülek, szemek, a száj és az orr mozgása. Így ha meg szeretnénk őket érteni, a korábban bemutatott japán vakkantás-fordító kutyatolmács-készülék helyett érdemesebb Stanley Coren kanadai pszichológus könyveit tanulmányozni. Coren Hogy beszéljünk kutyául (How to Speak Dog) és A kutya megértése kezdőknek (Understanding Your Dog for Dummies) című műveiben alaposan körüljárja a témát, melyet évtizedek óta kutat.

Coren szerint a legelterjedtebb tévhit az, hogy a farokcsóválás barátságos kutyát jelent. Ennek ugyanis a farok magasságától és a csóválás intenzitásától függően több jelentése is lehet. A magasan tartott, lassan csóvált farokkal például azt mondja a kutya, hogy „Ne közeledj!”, ezért ezt nem tanácsos félreértelmezni. A farok és a fülek csonkolása éppen ezért kommunikációs problémát is okoz a kutyának, ezért válnak az ilyen kutyák gyakran nehezen kezelhetővé. A kezdő gazdik gyakran a kezelhetetlenségre hivatkozva adják le kutyáikat a menhelyre, pedig ez megoldható probléma lenne, ha megértenék a kutyust.

Nézzünk pár további példát Coren könyvéből:

A farokcsóválás kicsit leengedve, széles söpréssel elégedett, engedelmes, boldog kutyát jelent. Ugyanez mélyen és mereven ijedtséget és félelmet jelez.

Fülpozíciók: leengedve, lazán tartva nyugodtságot, felfelé hegyezve dominanciát, vagy enyhe agressziót, hátralapítva félelmet jeleznek.

Nézzük az ugatásfajtákat! Gyors vakkantások közepes hangfekvésben: „Falka, figyelem! Valaki jön!” Egy darab határozott vakkantás: „Gyere ide!” Emelkedő hangfekvésű vakkantás: „Ez ám a jó móka!”

Szemkontaktus kerülése: „Te vagy a főnök, nem akarok balhét.” A szembe nézés viszont gyakran fenyegetés, a dominancia jele lehet.

Előredőlés nyújtott mellső lábakkal: „Játsszunk!” (Ezt a trambulinon ugráló boxernél is megfigyelhetjük.)