A BBC leleplező dokumentumfilmje alaposan felforgatta az ebtenyésztők világát. A Pedigree Dogs Exposed-ban genetikai problémák miatt fájdalmaktól szenvedő kutyákat láthatunk. A készítők a tenyésztők fajtanemesítési törekvéseit egyenesen Hitler fajegészségtani elveihez hasonlítják, és megkérdőjelezik az önkényesen kialakított szabványoknak megfelelő tenyésztés létjogosultságát. A filmesek attól tartottak, hogy munkájukkal csak ideiglenesen sikerül hatást elérniük, de félelmük nem igazolódott be, sőt. A hatás minden volt, csak átmeneti nem.

A BBC a látottak hatására tiltakozásként 42 év után levette a műsorról az addig rendszeresen közvetített Crufts-t, a világ legnagyobb kutyakiállítását. A brit kutyatenyésztők szervezete, a Kennel Club felülvizsgálta tenyésztési standard-jeit, az állatokkal szembeni erőszak ellen fellépő Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals pedig szinte azonnal készített egy riportot, amely a „Pedigree Dog Breeding in the UK: a Major Welfare Concern?” címet kapta. Ebben arra a következtetésre jutottak, hogy számos fajta egészsége veszélyben forog, és a tenyésztők azon vágya, hogy szokatlan, eltúlzott vagy látványos megjelenést érjenek el, olyan kutyákat eredményez, amelyek egyre inkább az abnormalitás irányába haladnak. Az American Kennel Club is beismerte, hogy a pedigrés kutyák egészségügyi problémákkal küzdenek, de úgy nyilatkoztak, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy kezeljék a helyzetet. Elmondásuk szerint évente 5000 vizsgálatot tartanak a tenyésztők körében, és ebből a célból hozták létre kutyaegészségügyi alapítványukat, az AKC Canine Health Foundationt.

Ezek után óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vajon a keverék kutyák egészségesebbek-e. A héten általunk bemutatott matuzsálem kutyák mindegyike keverék volt, de persze vannak más adatok is. Egy svéd cég 200 000 kutya biztosításával foglalkozott 1995 és 2002 között, és az eredmények azt mutatják, hogy a 80 legnépszerűbb fajta közül a boxer volt az, amely a legtöbb orvosi kezelést igényelte, de a keverékek is csak a 68. helyre kerültek. A legegészségesebb a Norbottenspicc volt, amely egy skandináv vadászkutya-fajta. A pedigrés kutyákat tenyésztők azzal érvelnek, hogy amikor valaki fajtatiszta kutyát vesz, tudja, milyen egészségügyi problémákra számíthat, míg a keverékek esetében bármi előfordulhat.

A genetikai problémák terjedéséért is nagyban felelősek a „kiskutya-gyárak”, ahol csak Amerikában évente kb 400 000 kölyök születik. Ezeken borzalmas körülmények között élnek a kutyák, és nem védik őket a különböző betegségekkel szemben sem. Olyan is előfordul, hogy a kutyákat már 8 hónapos korukban fedeztetik. Így aztán 5 éves korukra teljesen kiégnek, és amikor a „zugtenyésztők” (vagy inkább szaporítók) számára már nem hasznosak, egyszerűen lelövik őket. Az ilyenek nyilván nem törődnek vele, milyen genetikai katasztrófát idéznek elő.

A kiskutyagyárak felszámolása mellett azonban a kiállítási versengésbe feledkezett tenyésztők észhez térése is szükséges. Mostanában egyre gyakrabban hallani a fajtatisztaság helyett az egészséget előtérbe helyező javaslatokról. Ha már a tenyésztők választják ki, hogy melyik kannal fedeztetik az adott szukát, legalább olyan kombinációban gondolkodjanak, amely által a kutyus megszabadulhatna súlyos egészségügyi problémáinak egy részétől, például egy Boston terriert egy másik terrierrel kellene fedeztetni, és az így megszülető kölykök orra hosszabb lenne, elősegítve a könnyebb légzést. (Ez a megoldás gyakorlatilag ugyanaz, mint amit a dizájnkutyák kapcsán a puggle-nél hallhattunk legfőbb érvként.) És elég megnézni a búsképű angol rokonánál jóval játékosabb, vidámabb természetű kontinentális bulldogot. Láthatóan nem zavarja, mit gondol róla az FCI, ha szabadon tud mozogni, lélegezni, és még a párosodáshoz sem kell neki segítség.