Szobacirkáló

A BBC leleplező dokumentumfilmje alaposan felforgatta az ebtenyésztők világát. A Pedigree Dogs Exposed-ban genetikai problémák miatt fájdalmaktól szenvedő kutyákat láthatunk. A készítők a tenyésztők fajtanemesítési törekvéseit egyenesen Hitler fajegészségtani elveihez hasonlítják, és megkérdőjelezik az önkényesen kialakított szabványoknak megfelelő tenyésztés létjogosultságát. A filmesek attól tartottak, hogy munkájukkal csak ideiglenesen sikerül hatást elérniük, de félelmük nem igazolódott be, sőt. A hatás minden volt, csak átmeneti nem.

A BBC a látottak hatására tiltakozásként 42 év után levette a műsorról az addig rendszeresen közvetített Crufts-t, a világ legnagyobb kutyakiállítását. A brit kutyatenyésztők szervezete, a Kennel Club felülvizsgálta tenyésztési standard-jeit, az állatokkal szembeni erőszak ellen fellépő Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals pedig szinte azonnal készített egy riportot, amely a „Pedigree Dog Breeding in the UK: a Major Welfare Concern?” címet kapta. Ebben arra a következtetésre jutottak, hogy számos fajta egészsége veszélyben forog, és a tenyésztők azon vágya, hogy szokatlan, eltúlzott vagy látványos megjelenést érjenek el, olyan kutyákat eredményez, amelyek egyre inkább az abnormalitás irányába haladnak. Az American Kennel Club is beismerte, hogy a pedigrés kutyák egészségügyi problémákkal küzdenek, de úgy nyilatkoztak, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy kezeljék a helyzetet. Elmondásuk szerint évente 5000 vizsgálatot tartanak a tenyésztők körében, és ebből a célból hozták létre kutyaegészségügyi alapítványukat, az AKC Canine Health Foundationt.

Ezek után óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vajon a keverék kutyák egészségesebbek-e. A héten általunk bemutatott matuzsálem kutyák mindegyike keverék volt, de persze vannak más adatok is. Egy svéd cég 200 000 kutya biztosításával foglalkozott 1995 és 2002 között, és az eredmények azt mutatják, hogy a 80 legnépszerűbb fajta közül a boxer volt az, amely a legtöbb orvosi kezelést igényelte, de a keverékek is csak a 68. helyre kerültek. A legegészségesebb a Norbottenspicc volt, amely egy skandináv vadászkutya-fajta. A pedigrés kutyákat tenyésztők azzal érvelnek, hogy amikor valaki fajtatiszta kutyát vesz, tudja, milyen egészségügyi problémákra számíthat, míg a keverékek esetében bármi előfordulhat.

A genetikai problémák terjedéséért is nagyban felelősek a „kiskutya-gyárak”, ahol csak Amerikában évente kb 400 000 kölyök születik. Ezeken borzalmas körülmények között élnek a kutyák, és nem védik őket a különböző betegségekkel szemben sem. Olyan is előfordul, hogy a kutyákat már 8 hónapos korukban fedeztetik. Így aztán 5 éves korukra teljesen kiégnek, és amikor a „zugtenyésztők” (vagy inkább szaporítók) számára már nem hasznosak, egyszerűen lelövik őket. Az ilyenek nyilván nem törődnek vele, milyen genetikai katasztrófát idéznek elő.

A kiskutyagyárak felszámolása mellett azonban a kiállítási versengésbe feledkezett tenyésztők észhez térése is szükséges. Mostanában egyre gyakrabban hallani a fajtatisztaság helyett az egészséget előtérbe helyező javaslatokról. Ha már a tenyésztők választják ki, hogy melyik kannal fedeztetik az adott szukát, legalább olyan kombinációban gondolkodjanak, amely által a kutyus megszabadulhatna súlyos egészségügyi problémáinak egy részétől, például egy Boston terriert egy másik terrierrel kellene fedeztetni, és az így megszülető kölykök orra hosszabb lenne, elősegítve a könnyebb légzést. (Ez a megoldás gyakorlatilag ugyanaz, mint amit a dizájnkutyák kapcsán a puggle-nél hallhattunk legfőbb érvként.) És elég megnézni a búsképű angol rokonánál jóval játékosabb, vidámabb természetű kontinentális bulldogot. Láthatóan nem zavarja, mit gondol róla az FCI, ha szabadon tud mozogni, lélegezni, és még a párosodáshoz sem kell neki segítség.

A különböző kutyafajták mindig az adott kor igényeinek megfelelően változtak az idők során. A XIX. század végén, a versenyszerű kutyatenyésztés megjelenésével a gyakorlati szempontokat (pl. vadászatban betöltött szerep) elkezdték felváltani az esztétikai szempontok, és a fajták átalakulása felgyorsult. Ma már ezeket a kiállítási kutyákat direkt úgy tenyésztik, hogy jellegzetes vonásaik eltúlzottak legyenek, hiszen így nyerhetik el a zsűri tetszését. Ezek a tulajdonságok azonban rendkívül kényelmetlenek lehetnek a kutya számára, ráadásul komoly fájdalommal is járhatnak. A beltenyészetből adódó öröklött betegségek terjedését látva pedig egyre többen kondítják meg a vészharangot. A BBC tavaly ősszel bemutatott, sokkoló hatású dokumentumfilmje, a Pedigree Dogs Exposed valóságos lavinát indított el.

De nézzünk néhány példát! A minden évben megrendezésre kerülő amerikai Westminster Dog Show egy sokmilliárd dolláros üzlet része, a flancos kutyák, tekintélyes árak és a tökéletes pedigrék parádéja. Az idei győztes, a Stump nevű Sussex spániel pillanatok alatt „celebbé” vált. Az ilyen jellegű rendezvények kétségtelenül jók a gazdáknak. De hogy a kutyák számára is ennyire jó-e ez a versengés, az erősen vitatható. Elég megnézni a Madison Square Gardenben februárban megrendezett Bulldog ringet, ahol a kiállításon szereplő kutyákat folyamatosan locsolni kellett, mivel a nagy melegben és a reflektorok fényében enélkül öt perc alatt hőgutát kaptak volna (hála jellegzetes arcszerkezetüknek, amely miatt alig kapnak levegőt.)

Az amerikai tenyésztők világában az 1884-ben alapított American Kennel Club (AKC) a legfőbb hatalom: 161 fajtát ismert el, számos kutya-show felügyeletét látta már el, és ez a szervezet állapítja meg a különböző fajták standard-jeit. Eszerint például az angol bulldog kívánatos felépítése a következő: nagyon erős vállak, nagyon rövid mellső lábak, nagyon nagy koponya és extrém rövid pofa.

A mai angol bulldogok már teljesen másképp festenek, mint 150 évvel ezelőtt. Eltúlzott arányaik miatt nem tudnak párosodni egymással, csak az e célra kifejlesztett „párzóbölcső” segítségével. Gyakran inkább inszemináció útján termékenyítik meg a szukákat, akik aztán nem képesek természetes úton világra hozni kölykeiket, azok hatalmas koponyája miatt. Vagyis természetes körülmények között a fajtának esélye sem lenne a túlélésre. (Ezt felismerve tenyésztették ki előbb Amerikában az óangol, majd Svájcban a kontinentális bulldogot, amelyek már mentesek ezektől a problémáktól, viszont az FCI nem ismeri el őket hivatalos fajtának.)

A jellegzetességek karikírozásának legsúlyosabb következménye a légzési nehézség: ez főleg az angol és a francia bulldogot, a mopszot, a boxert és a Boston terriert sújtja rövid orruk miatt. Néhány nagyobb légitársaság éppen ezért megtagadja, hogy járatain nagy melegben bulldogokat, Boston terriereket és más, hasonló problémával küzdő fajtákat szállítsanak. Ennél is nagyobb probléma azonban, hogy a beltenyészetnek köszönhetően drámaian lecsökkent a fajtatiszta kutyák körében a genetikai változatosság, ami a különböző örökletes betegségekhez, illetve az azokra való hajlam kialakulásához vezet. A BBC dokumentumfilmjében a londoni Imperial College tudósai arra az eredményre jutottak, hogy az Egyesült Királyságban élő 10,000 mopsz génállománya olyan mértékben egyezik, mintha csak 50(!) különböző példányról lenne szó.

A vérvonalon belüli tenyésztés sok helyen bevett gyakorlatnak számít. Ez annak érdekében történik, hogy a következő generációk is hordozzák magukban a győztes jelleget. Nem ritka, hogy a cél érdekében például egy kan kutyát saját szuka unokájával párosítanak, de előfordul testvérek közötti fedeztetés is. Így aztán nem meglepő, hogy minden fajtának speciális betegségei vannak. A Cavalier King Charles spánielek fele például még ötéves kora előtt elkezd szenvedni a rájuk jellemző szívzörejektől. Ugyanennél a fajtánál gyakori a Syringomyelia nevű borzalmasan fájdalmas betegség, amelynél a koponya szűk mérete miatt nem jut elég hely az agynak. A dalmatáknál a magas húgysavszint okoz köszvény-szerű panaszokat, a boxereknél gyakori az epilepszia, a sima szőrű retrieverek között nagyon gyakran fordulnak elő rákos megbetegedések, és hosszan folytathatnánk.

Holnap a tenyésztők reakcióival és a lehetséges megoldással folytatjuk a cikket.

Következzen akkor a tegnap beígért Boston terrieres Rose McGowan-összeállítás! (Kattints a képekre a nagyobb változatért!)

A celeb-ölebek között egyre gyakrabban tűnnek fel a hegyes fülű kis bohócok, a Boston terrierek. Ezek a kutyák azonban nem voltak mindig ilyen simulékonyak. A manapság látható, különböző ruhákba bújtatott házikedvencek őseit ugyanis kutyaviadalok céljából tenyésztették, és rettenthetetlen harcosok hírében álltak. Idővel azonban kinőtték agresszivitásra való hajlamukat, és az emberek szelíd kis társává váltak.

A fajta elnevezésével kapcsolatban azt mondhatjuk, hogy valóban Bostonból származik, azonban nem tartozik a terrierek közé. (Vélhetően bullterrier, angol bulldog és boxer felmenőkkel rendelkezik.) Gyakran nevezik American Gentlemannek, utalásként szőrének fekete-fehér mintázatára, hiszen valóban úgy néz ki, mintha szmokingot viselne. Az American Kennel Club 1893-ban vette fel soraiba, mint az első amerikai eredetű fajtát. 1922-ben egy Rhett nevű Boston terrier lett a Boston University kabalája, aki az Elfújta a szél főszereplőjéről kapta a nevét. 1979-ben kinevezték Massachusetts állam kutyájának. Érdekesség, hogy az Óz jónéhány (későbbi) kiadásában Boston terrierként ábrázolták Totót.

Természetük miatt az emberek hamar megkedvelték ezeket a kutyusokat. Intelligensek, éberek és elevenek. Könnyen nevelhetők, jól kijönnek a gyerekekkel és az idősekkel is. Azonban természetesen ők sem tökéletesek: amikor kiterülve elalszanak, elképesztően horkolnak és még a nyáluk is folyik. Sokan elszörnyednek, amikor különböző ruhácskákba bújtatott ölebeket látnak, azonban a Boston terrierek esetében ez nem puszta hóbort: rendkívül érzékenyek a hidegre. A mozgáshoz való viszonyuk is sajátos: bár bent a lakásban néha őrültek módjára szaladgálnak, kint már közel sem ennyire aktívak. Többre értékelik a kiadós alvásokat a hosszú sétáknál.

Most pedig lássuk a híres Boston terrier-gazdikat! Rose McGowan, a Rodriguez/Tarantino-féle Grindhouse, továbbá a Charmed című sorozat és a Sikoly című film egyik szereplője két ilyen kutyust is tart. Első Boston terrierjét egy hollywoodi kisállat-kereskedésben látta meg, és annyira szomorúnak, elhagyatottnak látta a kutyust, hogy nem volt szíve otthagyni. A színésznő hat hónappal később visszament a boltba, és meglátta Festert, aki vézna volt és alultáplált, mert túl fiatalon szakítottak el az anyjától. Ráadásul be volt gyulladva a szeme, és egy fémdarab volt a hasában. Ilyen körülmények között őt sem hagyhatta ott. Miután Rose együtt dolgozott a BT becenevű zenei producerrel, aki Boston terriereket ment és fogad örökbe, maga is csatlakozott a „Boston felszabadító csoport”-hoz. Anyagi támogatásban részesíti a Boston Terrier Rescue Network (BTRN) nevű szervezetet, és születésnapján arra kérte barátait, hogy ajándék gyanánt adakozzanak a BTRN részére. Sajnos Festernél agytumort diagnosztizáltak, és a kutyus 2008. július 4-én eltávozott az örök vadászmezőkre. (A holnapi posztban bemutatunk még pár remek fotót Rose-ról és a kutyusokról.)

Denise Richards egy Lucy nevű Boston terrier gazdája, Billy Joel Bostonja pedig a Fionoula névre hallgat. A punk rockerek is bírják ezt a kutyafajtát: a NOFX zenekar 13 Stitches című kislemezének borítóján is szerepel, és a legmenőbb punk lemezkiadó, a Fat Wreck Chords kabalaállata, Bruiser is Boston terrier. (A fenti képen Bruiser az Anti-flag zenekarral pózol.) Végül pedig következzen egy blogunkban már korábban szerepelt (és sajnos már eltávozott), de saját jogán híres Boston terrier: Bandit Kaliforniában élt, kiválóan motorozott mini Harley-ján, és szörfözni is szeretett.

Chanel, a veterán tacskó-keverék májusban, 21. születésnapját ünnepelve még a világ legöregebb kutyájaként járta be a világsajtót. Most azonban kiderült, hogy az emberévben mérve 147 éves jószág tejfölösszájú suhanc még Maxhoz, a louisianai terrier-keverékhez képest, aki most volt 26 éves. Ez pedig testvérek között is 182 év emberre fordítva, így hozzá került a Guinness-rekord. (A tavaly elhunyt angol Labrador-keverék Bella állítólag 29 évet élt, de pontos születési ideje nem volt bizonyítható. Ezt már át sem merem számolni.)

A Hannah Montana sorozat főszereplőjeként világhírűvé vált Miley Cyrus jelenleg Hollywood legjobban kereső tinisztárja, így aztán a lehető legtrendibb dizájnkutya-tenyésztőtől szerezte be kutyusát. Sofie maltipoo, azaz máltai selyemkutya-uszkár keverék. (Ennél a fajtánál is az uszkár szőrzetének allergia-szempontból kedvező tulajdonságait szokták kiemelni, akárcsak a korábban ismertetett labradoodle estében.) Az itt látható képeken Miley és Sofie épp egy forgatásra igyekeznek a Disney filmstúdiójába. (Kattints a képekre a nagyobb változatért!) 

Szeptember 26-án lesz a hazai palotapincsisek első találkozója. Az eseményre Pakson kerül sor. Jelentkezni a rendezvény weboldalán lehet: pincsistalalkozo.gportal.hu

Alighanem az idei év legjobb kutyás reklámfilmjével állt elő egy amerikai biztosító. A főszerepet egy Chopper nevű menhelyről megmentett keverék kutyus alakítja, aki leginkább egy picardiai juhászkutyára emlékeztet.

Ha már a tegnapi szomorú hír kapcsán visszatértünk a kutyás reklámok témaköréhez, mutatok még pár változatot a "Top 5 szobacirkálós reklám evör" bejegyzésben már szerepelt westie-s kutyaeledel-reklámra.