Charles, a mopsz az átlagosnál jóval gyakrabban öltögeti kaméleonokat megszégyenítő méretű nyelvét. Gazdáját ez az alábbi dub-reggae szerzemény megírására ihlette:
Charles azonban úgy látszik, nem értékeli kellőképpen a számot, mert itt most éppen szökni próbál:
A képen látható kutyus és több társa gazdára vár a Nyíregyházi Gyepmesteri telepen. Ha jövő péntekig nem megy értük senki, elaltatják őket. Aki tud, segítsen!
Egyéb örökbefogadási lehetőségekről országszerte ebből a fórumból lehet értesülni.
Az egyik korábbi bejegyzésünkben bemutatott fejbillentő mopsz-trió videóját már több mint egymillióan látták. Ideje volt, hogy maguk a szereplők is megismerkedjenek ezzel a filmtörténeti jelentőségű alkotással.
Bár a legtöbben úgy gondolják, hogy a kutyák és a macskák a legádázabb ellenfelek, valójában igenis lehetséges kutya-macska barátság. Egy nemrég megjelent tanulmányhoz végzett kísérletek során a vizsgált kutyák és macskák nagy részénél (66%) kölcsönös barátságot tapasztaltak, míg agresszivitást csupán kevés esetben (8-9%). Ennél is meglepőbb az a tény, hogy sok esetben a macska lesz a domináns fél. Érdekes módon a nőstény macskáknál nagyobb fokú agressziót vagy közönyt tapasztaltak a kutyák irányában, mint a kandúroknál. A tanulmány készítői arra a következtetésre jutottak, hogy akkor jön létre nagy eséllyel barátság a két faj között, ha a szocializáció időszakában már egy fedél alatt élnek: egy macska esetében ez kevesebb, mint hat hónap, míg a kutyák esetében valamivel kevesebb, mint egy év.
A kutyák és a macskák hasonlítanak abban, hogy mindketten húsevők, így más, kisebb állatokra vadásznak, továbbá territoriális viselkedésűek. Ez azt jelenti, hogy mindkét faj izgatottá válik más állatok jelenlététől, főleg ha saját területét érzi veszélyeztetve. Ezért ha azt szeretnénk, hogy otthonunkban egy fedél alatt éljen a kutya és a macska, nem árt, ha előtte megtesszük a megfelelő óvintézkedéseket. A territoriális viselkedést szem előtt tartva célszerűbb előbb a macskát befogadni, és csak később a kutyát, mert ebben az esetben a kutyák 75 százaléka közeledett barátságosan. (Fordított sorrend esetén csak 59 százalék.)
A kutya és a macska kezdeti érintkezéseit célszerű felügyelni. Ha egyedül hagyjuk őket, mielőtt egyáltalán esélyük lenne megszokni egymás jelenlétét, a találkozó könnyen katasztrofális eredménnyel végződő hajszába torkollhat. Ha a kutyát vagy a macskát megkarmolja vagy megharapja egy másik állat, örökké rettegni fog attól, hogy kapcsolatba kerüljön vele vagy bármilyen más lehetséges agresszorral. Bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az agresszorok a nagyobb méretű állatok közül kerülnek ki, vannak kivételek: néha például a macskák náluk sokkal nagyobb kutyákat is megkarmolnak. De ha jól kijönnek egymással, a verekedés akár a játék része is lehet.
Most pedig lássunk néhány tippet, amelyek segítségével nagyobb eséllyel jön létre kutya-macska barátság. Először is célszerű a kutyát és a macskát is még kölyökkorban vinni a házhoz. Ha valakinek már van egy macskája, de szeretne kutyát is, próbáljon olyat keresni, aki elfogadja a macskákat. Ha kutya van előbb, akkor nem árt, ha már hozzászokott a pórázhoz, és megtanítottuk szót fogadni, mielőtt megérkezik a cica. A macska helye legyen biztonságos, kellően elszigetelt, amíg a kutya meg nem szokja jelenlétét. Ebben az időszakban nézzünk rá gyakran, egyrészt, hogy nincs-e szüksége valamire, másrészt, hogy érezze: ő is családtag.
Egy-két nap múlva tegyünk pórázt a kutyára, és úgy menjünk oda a macskához. Ne próbáljuk erőltetni az ismerkedést. A következő pár hétben néhány alkalommal ismételjük meg ezeket a találkozókat. Nyugodt viselkedéséért mindkét állatot jutalmazzuk meg. Felállíthatunk egy baba-ajtórácsot, ez jobb megoldás, mint a csukott ajtó, mert így folytathatják az ismerkedést anélkül, hogy kárt tennének egymásban. Így a macska hamarosan már eléggé biztonságban fogja magát érezni ahhoz, hogy közeledjen a kutyához, és az sem fogja őt háborgatni. Ekkor le lehet venni a kutyát a pórázról, és magukra lehet hagyni őket, hogy kapcsolatot teremthessenek.
Ha rendőrkutya, akkor németjuhász. Vagy mégsem? Amerikában és világszerte már a beagle is egyre gyakrabban tűnik fel ebben a szerepben. A fajta évszázadok során vadászatokon edződött kiváló szaglásának ma a rendfenntartó erők veszik hasznát. A beagle azért is jó választás ilyen munkára, mert a gyerekek nem ijednek meg tőle, szemben a nagyobb testű kutyákkal, mint például a németjuhász vagy a labrador, és a házkutatások során sem tesz kárt a magántulajdonban.
Az amerikai rendőrkutyákra a canine szóból eredő K-9 elnevezést szokták használni. A legtöbb K-9-et már kölyökkorától erre a munkára nevelik. A kiválasztás feltételei a következők: kiváló fizikai kondíció, megfelelő személyiség, kiegyensúlyozott természet és átlagon felüli vadászösztön. A partnerválasztás nagyon fontos kérdés: az ember-kutya párosoknak jól ki kell jönniük egymással, ezért a megismerési folyamat részeként több hétig együtt edzenek. Így van idejük alaposan megismerni egymást. A felkészülés során megtanítják a kutyáknak a szükséges vezényszavakat, és az ebnek meg kell tanulnia tisztelni leendő „felettesét”. A végére mindketten tudják, hogy számíthatnak egymásra. A közös munka annyira összekovácsolja őket, hogy a kutyusokat „nyugdíjba vonulásuk” után partnereik általában örökbe fogadják. Ha mégsem ez történik, a kutyák otthonba kerülnek. Az amerikai határőrség táskák, böröndök és más csomagok ellenőrzése során veszi hasznát a beagle-öknek a kábítószerek és robbanóanyagok felderítésében.
Az amerikai mezőgazdasági minisztérium Beagle Brigádja (melynek tagjai értelemszerűen beagle kutyusok és az őket irányító emberek) egyrészt olyan járművek rakterét vizsgálja, amelyek az országban nem engedélyezett mezőgazdasági termékeket szállíthatnak, másrészt a repülőtereken ellenőrzi a csomagokat illegális mezőgazdasági termékek után kutatva. A minisztérium közlése szerint a brigád segítségével évente kb 75 ezer illegális terméket találnak. Ezek közé tartoznak az engedély nélkül behozott húsok és egyéb állati eredetű termékek, valamint olyan zöldségek és gyümölcsök, amelyek fertőzésveszélyt jelentenek az amerikai mezőgazdaság számára. Amikor a beagle tiltott terméket érez, úgy jelez „munkatársának”, hogy leül a csomag mellé. A tapasztalt kutyusok 90%-os biztonsággal dolgoznak, és csaknem 50 féle szagot képesek megkülönböztetni. Egy-egy beagle általában hat-tíz évig dolgozik a brigádban. A beagle-ök kiváló szaglását használják még Kanada, Japán, Kína,Ausztrália és Új-Zéland rendfenntartó erői is.
A legcukibb kutyák versenyén is indult a Tennessee állambeli 15 éves kínai meztelen kutya, Miss Ellie, akit idén nyáron már megválasztottak a világ legcsúnyább fajtatiszta kutyájának. A négykilós, szinte teljesen vak, szemölcsökkel és pörsenésekkel borított testű Miss Ellie-re az All American Pet Brands által meghirdetett cukisági versenyen egy héten át szavazhatnak a rajongók. A 3 hónapos verseny heti nyertesei fejenként 500 dollárt kapnak, a heti győztesek pedig végül egymillió dollárért szállhatnak ringbe. Gazdája, Dawn Goehring állatidomár minden Miss Ellie által nyert pénzjutalmat a Sevier megyei jótékonysági egylet javára ajánl fel.
A kutyát annak idején gazdája egy menhelyről fogadta örökbe. Azóta kapott már kisebb színházi epizódszerepeket a Pigeon Forge-i pajtaszínházban, ahol Goehring más megmentett kutyusai is feltűnnek. A pajtaszínház tulajdonosa most minden Miss Ellie-re leadott szavazat után 1 dollárt adományoz a jótékonysági egyletnek.
A világ legcsúnyább kutyája versenyt idén már a 21. alkalommal rendezték meg a kaliforniai Sonoma-Marin mezőgazdasági vásáron. Ellie a fajtatiszta kutyák versenyében nyert, de összesítettben alulmaradt a Pabst nevű boxer-keverékkel szemben. De miért indul egy hivatalosan is csúnya kutyaként számon tartott eb most a legcukibb kutyák versenyén? Goehring úgy nyilatkozott, mindenki azt mondja neki, hogy a kutyus túlságosan cuki ahhoz, hogy a legcsúnyább legyen, ezért úgy döntött, a következő logikus lépésként benevezi Miss Ellie-t a legcukibb kutyák versenyére is.
A nemrég megjelent Women Want More című könyv szerzői azt kutatták, vajon mi teszi a nőket boldoggá. A kutatást 22 országban,12 ezer nő megkérdezésével végezték, és a meglepő eredmény: a boldogságot okozó tevékenységek toplistáján a háziállatokkal való foglalkozás végzett az első helyen. A megkérdezettek 42%-a nyilatkozott úgy, hogy a kedvencével töltött idő okozza neki a legnagyobb örömet, míg a szexre csak 27% szavazott. (A harmadik örömteli tevékenység az evés, a negyedik pedig a vásárlás lett.)
Ezek után nem meglepő, hogy a háziállatok számára különféle termékeket gyártó cégek nem félnek a gazdasági válság hatásaitól, ugyanis azt tapasztalják, hogy az állattartók nagy része inkább más dolgokon spórol, de kedvencétől nem von meg semmit. Az American Pet Products Association szerint a kisállatokra szakosodott cégek bevételei idén átlag feletti ütemben nőttek. A szervezet erre az évre kb 45 milliárd dolláros bevételt jósol a kisállat-iparnak, amely 2,2 milliárdos növekedést jelent a tavalyi évhez képest. A két legjobban jövedelmező üzletág az állateledel (17,4 milliárd) és az állatfelszerelések (10,2 milliárd dollár). Amerikában a háztartások 62 százalékában (kb. 71 millió otthonban) tartanak valamilyen háziállatot.
A kisállat-ipar térnyerése az állatokkal szembeni attitűd megváltozásának köszönhető, ma már egyre több olyan árucikket kínálnak nekik is, amely az emberek számára elérhető luxust majmolja. Ilyenek például a kutyák számára kínált ékszerek, ruhák, luxus-ágyak, wellness-csomagok, spa- és napi szépségápolási termékek, és a rájuk szakosodott szolgáltatóipar is virágzik. A Fetch Pet Care kutyasétáltató és kutyaszitter vállalkozás ügyvezetője szerint nehéz gazdasági helyzetben az emberek jobban magukba néznek, végiggondolják, hogy mi a fontos az életükben, így jobban megbecsülik a családjukat, beleértve a háziállatokat is. Úgy tűnik, joggal gondolja így, hiszen a Fetch bevétele a gazdasági válság alatt – de az is lehet, hogy éppen miatta – közel 200 százalékkal nőtt. Sokan rengeteget dolgoznak, hogy elbocsátott munkatársaik munkáját is elvégezzék, így előbb-utóbb szükségük lesz valakire, aki felügyeli és sétáltatja háziállatukat. A dolog másik oldala, hogy a munkanélküliség növekedésével az emberek több időt töltenek otthon kedvencükkel, így hajlamosabbak többet költeni az állat számára szükséges termékekre.
A gazdik egy része tehát kész arra, hogy az erre szakosodott katalógusokból mindenfélét rendeljen, hiszen annak is van bizonyos vonzereje, hogy ma már olyan dolgokat is lehet kapni, amiket régen egyáltalán nem lehetett fellelni a piacon. Ilyen például a háziállatok számára gyártott autósülés, a programozható etető és a légfrissítő-szerű feromon-párologtató, ami az izgága kölyökkutyák megnyugtatására szolgál. Az amerikaiak a kétlábúakkal szemben szigorú családi költségvetésből gond nélkül kiadnak néhány dollárt egy új nyakörvre, vagy feromon-párologtatóra.
De van itt más is. Ha a kutyus kezd veszíteni lendületéből, egy kis otthoni edzéssel is fel lehet pezsdíteni. Legalábbis a PetZen szerint, a cég ugyanis egy kutyák részére kifejlesztett taposógéppel rukkolt elő. Szerintük ez jó megoldás lehet például a tél derekán, amikor senkinek sincs kedve kilépni az ajtón. A gép három méretben kapható, ára 500 és 900 dollár között alakul. Úgy tűnik, az ötlet bevált: a nagy méretből lassan kifogynak.
Persze vannak, akiknek még ez sem elég. A National Public Radio riportere leírja, hogy szomszédja minden vasárnap elviszi francia bulldogját egy francia étterembe quiche lorraine-t enni, mert a francia bulldognak francia étel dukál. Ennek ellenére az illető csak egy teljesen átlagos gazdinak tartja magát.
Lehet, hogy hamarosan kutyákat alkalmaznak majd rákszűrésre? A kaliforniai Pine Street Foundation kisérletei során ugyanis a kutyák szinte tökéletes biztonsággal meg tudták különböztetni a rákos emberek leheletmintáját az egészségesektől.
A kutatást vezető Michael McCulloch először a nyolcvanas évek elején, egy ókori orvosi szövegből szerzett tudomást arról, hogy bizonyos betegségek kideríthetők az ember leheletéből. Később hallott pár történetet betegségeket kiszagoló kutyákról. Ez befészkelte magát az agyába: ha egy kutya spontán képes ilyesmire, képesnek kell lennie rá úgy is, ha betanítják.
Az ötlet korántsem annyira túlzás, mint amilyennek először hanzgik. A tudósok régóta keresik már azokat a fehérjéket, melyeknek kis mennyiségben való jelenléte a véráramban a rák jele lehet. Ez az, amit a kutyák képesek lehetnek kiszagolni. McCulloch 2003-ban Pine Street Foundation-beli kollégáival leheletmintákat vett közel száz tüdő-és mellrákban szenvedő betegtől. Ezt követően nekiláttak, hogy kifejlesszenek egy új eljárást: kutyákat képeztek ki, hogy képesek legyenek kiszagolni ezeket a mintákat, ugyanúgy, ahogy a rendőrkutyák teszik a drogokkal és a robbanószerekkel. (A kisérletek során labradorokat és portugál vízikutyákat alkalmaztak.)
Az eredmény elképesztő volt. Az így kiképzett kutyák érzékeny orruk segítségével 99%-os biztonsággal megállapították a tüdőrákot, és 88%-os pontossággal a mellrákot. Jelenleg a petefészekrák felismerését vizsgálják, és a részeredmények itt is nagyon jók. (A végleges eredmények decemberre várhatók.) Mindezek alapján közeledik a nap, amikor a kutyáknak köszönhetően leheletmintával pontosabban és sokkal hamarabb lehet diagnosztizálni a rákot, mint az általánosan használt vérvétellel vagy ultrahanggal.
Ismét egy vicces kutyás reklám. A hangulatjavító hatás garantált.
A 300 és a Rocknrolla skót sztárja él-hal a mopszáért, Lolitáért. Ezért ha Lolitának baja esik, Gerard Butler éppúgy felbőszül, mint spártai királyként a filmvásznon. Ilyenkor pedig nem lehet jó érzés vele farkasszemet nézni.
Ezt most megtapasztalhatta az az idősebb pár, akiknek agara megtámadta Lolitát sétáltatás közben. Mayfly, az agár, kétszer is Lolita nyakába harapott, mire Butler éktelen haragra gerjedt. A színész azt állítja, hogy csupán verbálisan támadt a mopszát megharapó kutyára, ezzel szemben Fred és Maria Varecka – Mayfly gazdái – úgy nyilatkoztak, hogy Butler érthetetlenül agresszív módon lépett fel velük, illetve kutyájukkal szemben.
A történtekre az érintettek különbözőképpen emlékeznek. Annyi biztos, hogy a színész mopsza póráz nélkül szaladgált, míg az agarat pórázon sétáltatták. Butler szerint miután Mayfly rátámadt Lolitára, és kétszer nyakon harapta, ő azonnal visszatette a pórázt, és megpróbált arrébb menni. A házaspár női tagja a kutyával azonban utánuk ment, és az agár harmadszorra is a mopszra akart támadni. Ekkor Butler annak érdekében, hogy megakadályozza az ismételt támadást, eltolta az agár fejét Lolitától. A házaspár ezzel szemben azt állítja, hogy nem történt semmi, a kutyák csupán összeérintették az orrukat, mire a színész indokolatlanul dühbe gurult, és szóváltásba keveredtek. A színész azt ordította, hogy az agarat el kéne altatni, mire a nő azzal vágott vissza, hogy Butlernek pedig pórázon kellene tartania a kutyáját. Ezután a színész tovább mondta a magáét, majd szétváltak, de Butler visszafordult, üvöltözve utánuk ment, majd fogta Mayfly fejét, és a kerítéshez csapta. Erre a nő ráordított, hogy vegye le a kezét a kutyájáról, és számon kérte, hogy miért ütötte meg. Ezután Butler elment, majd a házaspár hívta a rendőrséget.
A New York-i rendőrség szerint egy bizonyos „Gerrod Butler” ellen kívántak panaszt tenni, de mire a rendőrök a helyszínre értek, a színész már nem volt ott, így végül nem is hallgatták meg az ügyben. Sőt, állítólag a rendőrök még ki is nevették a párt, amikor állatkínzás miatt feljelentést akartak tenni. Butler menedzsere szerint a színész valóban szóváltásba keveredett a házaspárral, és az agár ezután ismét megpróbált a mopszra támadni. Butler a támadást követően közel négy órát töltött a Upper East Side-i Állatkórházban, ahol ellátták Lolita sérüléseit. A menedzser elmondta, hogy Butler nem bántana más kutyákat, sőt annyira szereti őket, hogy mialatt az állatkórházban volt, megismerkedett egy családdal, akiket kisegített háromezer dollárral, hogy fedezni tudják a kórházi számlákat.
Kommentek